Egy második hullám hozhatja el az igazi digitális átállást

A magyar gazdaságtörténet legnagyobb gazdaságélénkítési programjának részeként harangozta be az MFB Csoporthoz tartozó Garantiqa Hitelgarancia Zrt. az 1500 milliárd forintos NHP Hajrá Hitelprogramot, amely a koronavírus járvány hazai cégekre gyakorolt negatív hatásainak enyhítésére szolgál - paradox módon azonban ezt a hitelt is csak személyesen lehet igényelni. Az NHP Hajrá egy kedvező hitelkonstrukció, amely egy jó eszköz a kormány részéről a gazdaság szereplőinek megsegítésére. A pénz adott, már csak el kéne juttatni a piacra, azonban jelenleg erre egy nagyon bürokratikus út áll csak rendelkezésre, ami papíron megy, így személyes ügyintézést igényel.

A járványhelyzet hozta magával a kényszert, hogy a cégeknek olyan technológiai problémákat kellett megoldaniuk, mint például a home office. Erre – bár a digitális megoldások már régóta megvannak – a legtöbb helyen nem voltak felkészülve, valamint ezek bevezetése sem vált egységessé. A nagyvállalatok többségénél a digitális kapcsolattartási alkalmazások, mint a Skype, a Meet, a Zoom és társaik nem használhatóak egységesen. Nagyon sok vezető most ébredt rá, hogy mennyire elavult rendszereket használnak, csak ez eddig nem volt életbevágó. Most, hogy meg kellett oldani az otthoni munkavégzést, azzá vált. Azonban az, hogy a hangalapú kommunikációt sikerült megoldani, az a nulladik szint. Az adminisztrációban sajnos még mindig ott állunk, mint a kommunikációban voltunk a járvány előtt.

Pedig az állam minden lehetőséget és eszközt biztosít, hogy elektronikusan kommunikáljunk a piaci szereplőkkel. A rendelkezésre álló hivatali kapukon keresztül mind cégkapukat, mind pedig ügyfélkapukat hitelesen és elektronikusan tudnak megszólítani az érintett intézmények.

Nem tudunk a papírtól elszakadni

Az NHP Hajrát igénylő társaságok például kapnak e-mailben egy csomagot, amiben számos dokumentumot kell kitölteni a pénzügyi intézmények számára. Emellett főkönyvi kivonatot, aktuális és lezárt évi mérleget, lakcím-, illetve adókártyát és személyi igazolványt kell csatolni, minden dokumentum minden oldalát alá kell írni, majd postán visszaküldeni a bankfióknak. Ez néhány nap alatt megérkezik, feldolgozzák, hogy a jóváhagyást követően szerződni lehessen a bankkal.

Ezt a hosszadalmas és körülményes folyamatot – amiben feltételeztük, hogy nincs szükség hiánypótlásra – már ma is meg tudnánk oldani digitális úton, hiszen ennek a lehetőségét, hátterét az állam már megteremtette, egyszerűen csak nem élnek vele az intézmények. Az e-mailben kapott dokumentumokat ugyanis el lehet látni minősített tanúsítványon alapuló elektronikus aláírással, vagy minősített elektronikus bélyegzőn alapuló AVDH-val. Így mindent hitelesen lehet eljuttatni a bankokhoz, nincs szükség nyomtatásra, szkennelésre, és kialakítható a strukturált adatokkal zajló hivatali kommunikáció. Ebben a  formátumban sokkal gyorsabban fel lehet dolgozni a kérelmeket, a hivatali kapuból pedig a cégkapuba küldhetők a digitális visszajelzések - teljesen olyan, mint a posta, csak ez éjjel-nappal tud működni hitelesen és elektronikusan.

Az egyetlen terület, ahol a digitális kommunikáció jelenleg nem biztosított, az az ügyfél és a bank kapcsolattartása, mert a cégkapu-cégkapu, vagy cégkapu-ügyfélkapu közötti kommunikáció egyelőre még nem megoldott. Azonban már erre vonatkozó fejlesztéssel rendelkezünk, amihez még állami jóváhagyására van szükség, de technológiailag már működik a megoldás. A személyes ügyintézés így nélkülözhető lenne a rendszerből nagyobb befektetés és átalakítás nélkül, hiszen minden cég rendelkezik cégkapuval, a NAV-val például már csak ezen keresztül kommunikálhatnak most is, hiszen a lefedettség 100 százalékos. 

Bár jelenleg a piaci szereplők fenntartásokkal vannak a cégkapuk iránt, azt gondolom, hogy ez valamennyire természetes. Az online számla és minden digitális változás szül egyfajta ellenállást, hiszen a bejáratott, megszokott ügymenetet kell leváltani, ami mindig többletenergiát és fokozott figyelmet igényel. Sokáig idegenkedtünk attól is, hogy digitálisan készítsük el például az áfabevallást, de ma már nem ismerek olyan könyvelőt, aki visszatérne a régi rendszerhez, és papíralapon szeretne dolgozni.

A folyamat beindításához, véleményem szerint, az állam jóindulatú kényszerítő erejére lenne szükség, hiszen maguktól a piaci szereplők nem szívesen térnek el a jól megszokott folyamataiktól. A bürokratikus ügyintézést senki sem szereti, senki nem fog magától belemerülni, hogy hogyan lehetne ezt hatékonyabbá tenni. Mindenki teljesíti, amit a törvény előír és örül, ha eredményesen túl van rajta.

A gyakorlatban pedig egy olyan digitális szolgáltató központra lenne szükség, amely rendelkezik hivatali kapuval, ami összekapcsolná a gazdasági szereplőket, illetve magánszemélyeket hiteles elektronikus ügyintézési szolgáltatások segítségével. Egy ilyen rendszernek azért is lenne létjogosultsága, mert az állami digitális infrastruktúrával együttműködve, ütemezett működés alakítható ki, terheléselosztás mellett -  például éjjel működne, amikor más állami szolgáltatások nem.

Ezzel a vízióval egybevág az állam tevékenysége más területen is, mivel a NAV is már xml formátumban kéri be a számlázási adatokat, sőt a hosszú távú tervekben ezt a gazdálkodási adatokra is kiterjesztik majd. Ezt a törekvést tudnánk mi is meglovagolni azzal, ha például a hitelügyintézés folyamata is biteken történne a papíralapú dokumentáció helyett, ráadásul egy olyan csatornán, amelynek az alapjait az állam már lefektette. Mi ezt kiaknázva és továbbfejlesztve nyújtanánk, egy olyan hiteles elektronikus szolgáltatás keretében, amely előbb-utóbb úgy is helyet követel majd magának, méghozzá gyorsabban, mint gondolnánk. 

A koronavírus miatt most olyan helyzet állt elő, amelyben a piaci szereplőknek kényszerűen kellett a digitális megoldások felé fordulniuk, ebben az időszakban pedig türelmi idő nélkül kiütköztek azok a rendszerhibák, amelyek akadályozzák, de legalábbis lassítják az üzletmenetet. Azt gondolom, hogy a piaci szereplők ebből tanulva, a karantén feloldásával és a gazdaság újranyitásával nem a régi, megszokott keretekhez fognak visszatérni, hanem egy tudatos stratégia mentén kezdik majd meg átalakítani a folyamataikat, amelynek az egyik alapköve lehetne, ha a meglévő állami infrastruktúrában rejlő lehetőségeket aknáznák ki. Ebben pedig az államnak már nincsen fejlesztési feladata, ezt már a B2B és B2C piaci szereplők oldják majd meg, és alakítják ki a szükséges áthidaló megoldásokat.